Mikor a HKL-en olvastam a címet így, kérdőjellel, előre sóhajtottam egy nagyot: zsinórban a sokadik évet tapossuk már idiótábbnál idiótább időjárással, hogyan lehet még előhozakodni egy ilyen kérdéssel? Az április 13-i ENSZ klímajleentésről most a Hűtő- Klíma- Légtechnika szaklap is megjelentette a véleményét. Az épületgépészek pragmatikus emberek, és egyáltalán nem lepődtem volna meg, ha a cikkben azt olvasom, hogy nem reális veszély a klímaváltozás.
Igaz, végül ennek az ellenkezőjét sem láttam leírva, de nem is lényeges, hiszen olvasható a klímajelentés summája, miszerint ahhoz, hogy elkerülhessük a kritikus 2 fokos átlaghőmérséklet-növekedést, 40-70%-kal alacsonyabb szén-dioxid kibocsátást kell elérni 2050-ig. Figyelembe véve, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére a szennyezők szintje soha nem mért szintre nőtt, tulajdonképpen kezdhetjük felkészíteni az öntözőrendszereket, épületeket, infrastruktúrát, stb. a 2 fokkal magasabb átlaghőmérsékletre. Az ezzel járó viharosabb időjárásra, szélsőségesebb hőmérsékleti értékekre, egyenetlenebb csapadékeloszlásra.
Épületgépészeti szempontból viszont még nem szabad feladni (a 2 fokos emelkedést elérve a felemegedés folytatódik tovább), az ENSZ elemzése megállapította, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében az épületfelújítás területén érték el a legnagyobb sikereket. Az épületek adják általában egy ország energiafogyasztásának 50%-át, ezért ha energiatakarékosabbá tehetjük az épületeinket, kevesebb energiát kell termelnünk, kevesebb lesz a károsanyag-kibocsátás.
Az ENSZ javaslata az, hogy az épületek felújítására csak akkor adjanak az államok támogatást, ha mélyfelújításról van szó, amely kihasználja a lehetséges energiamegtakarítási megoldásokat. Sok kis felújítás ugyanis általában azt jelenti, hogy gépészeti modernizáció nem történik, csak állagmegőrzés, amit követően akár évtizedekig nem nyúlnak újra az épülethez.
