A szakszervezet radikalizálódik, és tömeges felmondást helyezett kilátásba, a kéményseprő-ipari vállalkozások képviselői pedig elhatárolódnak tőlük, és türelemre intenek, a tárgyalásos megoldás sikerében bízva. Kinek van igaza?

A Kéményseprők Országos Szakszervezete (KOSZ) felhívásából egy részlet:
„Ha nem történik végleges, a jövőnket érdemben meghatározó döntés a kéményseprő-ipari közszolgáltatás 2016. január 1-jét követő sorsáról, a kéményseprők tömegesen fogják elhagyni a pályát, biztosabb megélhetés és jövőkép után nézve. Mindezt nyomatékosítva ügyvédi letétbe helyezzük a felmondásunkat 2015. december 21. napjáig azzal, hogy amennyiben addig nem dönt a törvényhozó a kéményseprő-ipari törvénytervezetről, azokat a munkáltatóknak fogjuk átadni, valamint egyúttal tájékoztatjuk erről az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóságot.

Melyik módszer hathat inkább a törvényhozókra?

A munkaadók azzal érvelnek, hogy az eddigi tiltakozások és tárgyalások révén eredményeket értek el: a kormány kihátrált azon tervéből, hogy a Katasztrófavédelemnek adja át a (lakossági) szolgáltatást.

A munkavállalók azt mondják, hogy döntés viszont azóta sem született, és még a gondolkodási folyamatot sem látják, pedig január 1-től új világ jön.

A munkaadók azt mondják, hogy a megmaradt kéményseprő-ipari vállalkozások (mennyien vannak? A fele a 3 évvel ezelőttinek?) stabilizálták anyagi helyzetüket, és ugyan alacsonyabb bérszínvonallal, de jól megvannak. (Megjegyzés a szerkesztőtől: Az Ipartestület elnöke nem olyan régen még más volt, csakhogy ő is tönkrement… Ez azért jelzésértékű.)

A munkavállalók erre azt válaszolják, hogy ők nincsenek olyan jól meg az alacsony bérrel, pláne, hogy annak sincs garantálva a jövője.

Stb. stb. stb.

Szerintem

Miből gondolják a munkaadók, hogy vannak tárgyalások, és azoknak jó vége lesz? Gyaníthatóan abból, hogy ők a kormányzat tárgyalópartnerei. Optimizmusuk akár indokolt is lehet, de hogyan várhatják el az alkalmazottaiktól, az azokat tömörítő szakszervezettől, hogy hasonlóan derűlátó legyen, ha semmilyen információt nem bocsátanak rendelkezésükre? (Már ha vannak ilyen információk.) A nemcsak a nagy, de a szakmai nyilvánosságot, sőt érintettek egy részét is kizáró háttértárgyalások, a „ne csináljatok már semmit, ne nyissátok ki a szátokat, jó? Mert az megzavarhatja a tárgyalásainkat, még megsértődnek a minisztériumnál!” jellegű gondolkodásmód nem konstruktív!

Vajon egy kéményseprőnek nem lehet sztrájkolnia, felmondania, mert működésétől életek függhetnek?

Az ideális az lenne, ha valamennyi kéményseprő szervezet egységesen lépne fel a szakma jövője érdekében. Egy egységes szakmát nem lehet elnyomni, legyen bármi is az igénye! Ám amennyiben nincs egység, akkor mindenki használja a saját eszközeit, és próbáljon elérni valamit – ami valószínűleg csak félsiker lesz, vagy ún. „kompromisszum”.